A blues a fekete munkások puritán zenéjéből egy összetett, több alműfajjal rendelkező stílussá nőtte ki magát, melynek minden helyen más és más jellemzője van: az USA-ban, később pedig Európában, Afrikában és a világ többi részén is elterjedt. Amit ma „blues” és „country” néven ismerünk, az a 19. században, az USA déli részén alakult ki. Blues- és country-felvételek már az 1920-as években készültek, amikor a zeneipar fejlődésnek indult és olyan piaci kategóriákat hoztak létre, mint a „race music” és a „hillbilly music”, hogy így könnyítsék meg a lemezek eladását feketéknek és fehéreknek egyaránt. Akkoriban még nem választotta el éles határ a bluest és a countryt - eltekintve az előadó bőrszínétől -, így gyakran még a kiadók is összekeverték a kettőt. Míg a blues az afro-amerikaiak kultúrájából eredt, blueszenészek a világ minden részén születtek. Különböző tanulmányok a „fekete” spirituálék eredetét a keresztény rabszolgatartók evangéliumaihoz kötik. Thomas Sowell, neves afro-amerikai közgazdász és történész szerint a délen felszabadított rabszolgák szinte teljesen átvették skót-ír származású, „redneck” szomszédaik kultúráját.
Sokan kutatták a blues keletkezésének társadalmi és gazdasági okait. A blues felbukkanásának pontos idejét nem ismerjük, valószínűleg 1870 és 1900 között történhetett. Az USA déli államaiban ekkor kezdődött a rabszolgák felszabadítása és a rabszolgaságból való átmenet a részes bérleti rendszerbe és a kisipari mezőgazdasági termelésbe. Több tudós úgy írja le a századfordulónak ezt a szakaszát, hogy a csoportos munkánál az egyéni teljesítmény vált fontosabbá. Vitatják azt a nézetet, hogy a blues kialakulásának egyedüli oka a rabszolgák frissen szerzett szabadsága. Lawrence Levine szerint „közvetlen kapcsolat van a blues kialakulása és a nemzeti öntudatban az individuum fontossága, valamint Booker T. Washington nézeteinek népszerűsége között. A feketék olyan pszichológiai, társadalmi és gazdasági változáson mentek át, ami a rabszolgaság idején elképzelhetetlen volt, ezért nem meglepő, hogy világi zenéjükben ez épp annyira tükröződik, mint vallásos zenéjükben.”
|