Rocksteady

A rocksteady Jamaikában a legkedveltebb popzene-irányzat volt az 1966-os év közepétől az 1968-as év közepéig. A következő iromány egy rövid betekintést kíván nyújtani a stilussal kapcsolatban.

A rocksteady legfobb jellemzői a harmonizáló dallamos melódiák és az ('59-65-ös SKA-hoz képest) egészen lassu tempó és a Ska-ban jellemzo Offbeat-eket is hanyagolták. A Ska megszokott éles ritmusát játszó fúvósszekció a rocksteady-ben háttérbe szorult (már ha feltunt) és inkább a dallamos ének alátámasztását szolgálta.A legenda szerint a rocksteady '66-ban váltotta fel a Ska-t: 1966 nyarán Jamaikában annyira meleg volt hogy az emberek nem voltak képesek a gyors ütemű Ska-ra táncolni anélkül hogy nagyon leizzadtak volna vagy napszúrást ne kaptak volna. Igy a tempóból visszavettek és megszületett a Rocksteady. Ezt a sztorit sokan valósnak tartják, de nem szabad alábecsülni az amerikai Soul hatását sem, amit a sok soul dal rocksteady-feldolgozása is bizonyit. Az előadók különösen szerették feldolgozni a lassabb, vontatottabb '65 körüli amerikai soult.Függetlenül attól hogy a rocksteady általában lassabb volt mint a Ska vagy a Skinhead Reggae, születtek gyorsabb dalok is mint pl Derrick Morgan "Hold you Jack"-je (amugy ez a szám az alapja zeneileg egy az egyben a későbbi ismert "Wet Dream" c. számnak, Max Romeo eloadásában). Prince Buster is csinált egypár rocksteady számot akkoriban, amiben több tempó és ritmus volt mint ami általában jellemezte a stílust.

A régi Jamaikai producerek, akik már 1960-tól '65-ig a Ska-slágereknél is nagy szerepet játszottak, továbbra is a középpontban maradtak: Duke Reid (Treasure Isle), Coxsone Dodd (Studio One) és Prince Buster. Hozzájuk később új producerek csatlakoztak, mint Joe Gibbs, Bunny Lee vagy Sonia Pottinger. A Rocksteady számok a Ska-hoz képest előrehaladottabb technikával készültek, tisztább volt a hangzásuk. Zenészek, akik már a Ska-ban is sikeresek voltak, az új műfajban is folytathatták karrierjüket: The Maytals, Derrick Morgan, Desmond Dekker továbbra is gyártották a slágereket és ezúttal nemzetközileg is (mint Desomnd Dekker "007 Shanty Town"-ja) megismertethették magukat. A jamaikai zeneiparba új előadók is érkeztek: Alton Ellis, Ken Boothe, Phillis Dillon, Marcia Griffiths vagy Pat Kelly. Az énekes-triók nagyon kedveltek voltak már a Ska-korszakban is, de az amerikai Soul-csapatok példája a stílus megváltozásához is vezetett. Különösen kedveltek lettek a Paragons, a Melodians, az Ethiopians, a Techniques, a Termites és a Gaylads. Tommy McCook a Supersonics-szal alakitotta az egyik legjelentosebb instrumental-csapatot és a szintikirály Jackie Mittoo-nak sem volt hiánya szerződésekből.

A rocksteady szövegek témája leinkább a szerelem volt (ez is az amerikai soul hatása volt). Az olyan rocksteady sztárok mint Phillis Dillon ("perifida"), Alton Ellis ("remember that sunday"), Ken Boothe ("I don't want to see you cry") és a kórus-csapatok is szövegeiket leginkább a szerelem témára alapozták, amit legtöbbször annyira sikerült eltalálniuk, hogy egy mai hallgatónak is maximálisan élvezhetoek maradtak. Helyenként feltűntek a lázadóbb hangvételű, társadalomkritikus dalok is, mint 1968-ban az "Everything crash" az Ethiopians-tól, témája a Jamaikai gazdasági válság és az azt követőáltalános sztrájk volt és pl. a Heptones is dalaiban gyakrabban rámutatott a mindennapi élet problémáira. A rocksteady korszakban is megjelentek a rasta-szövegek (de korántsem annyi mint a Roots Reggae periódusban), ahol a szociális problémákról szóló és a vallásos témák fonódtak össze. Ezen a téren Peter Tosh volt különösen kiemelkedő, többek között a "Rasta shook them up"-pal.

Egy gyakori téma voltak még a "Rude Boy"-ok, ok a Kingston szegénynegyedében bandázó bűnözők voltak. A Rude Boy bandák között gyakran halálos kimenetelu összecsapások zajlottak hogy átvegyék az uralmat egyes városrészek felett. A szegényebb városrészek lakói különösképpen ki voltak téve a Rude Boy-ok közt dúló háború következményeinek. Sok dal születtett ami a Rude Boy-probléma súlyosságát mutatta be, mint pl. a dal formába öntött birósági tárgyalás. Egy ilyen dalban adta a birónak Prince Buster a legendás Judge Dread fantázianevet. A Rulers is figyelmeztette a hallgatót: "Don't be a Rude Boy". Mások, mint a Wailers vagy mint Lee Perry megértették a Rude Boy-okat, szerintük a Rude Boy-ok bűnözése az igazságtalan társadalmi helyzetre való reakció volt. A Pioneers egyenesen kijelenti: "Rudies are the Greatest"! Valójában a veszélyes Rude Boy-okat a szegénynegyedek lakóinak egy része tisztelte, mert ellenállást képeztek a korrupt rendőrséggel szemben. Sok előadó készített Rude Boy-párti és Rude-ellenes számokat is egyben hogy bemutathassák több oldalról a problémákat, de a megbizótól is függött a téma (Duke Reid például a rendori múltja miatt különösképpen elitélte a Rude Boy-okat), vagy az uralkodó a közhangulattól.

Összességében azt lehet mondani hogy abban az időben amikor a Rocksteady Jamaikát uralta, egy óriási zenei kincs halmozódott fel. Bár ez az időszak csak 2 évig tartott igazán ('66-os év közepétol a '68-os év közepéig), rengeteg mennyiségű zeneszám született ami késobb elokerült más DJ-verzióban és számos mai Dancehall dal is az akkori Rocksteady-dallamokon, ritmusokon alapul. A korai 70-esekben a "Roots Rock Reggae" kialakulása közben a reggae megváltozott és lelassult, ez sokak szerint a rocksteady tempóhoz való visszanyúlás lehetett.

Akik szeretnék jobban megismerni a témát azoknak ajánlanám a 3 cédés Trojan Rocksteady Box Set-et, ami elfogadható áron egy szinvonalas válogatás formájában (a kor legsikeresebb dalaival) kis betekintést nyújt a rocksteady világába.

/Anusmaster/